5. Fejezet

Nah ismét itt! Még magam sem hiszem el, de ezen a hétvégén ez már a második fejezet, amit írok...:D Detty vagyok és Die szemszöge következik! Jó olvasást!
Ui.: a függővégért nem vállalok felelősséget... Muhaha

[ Diana szemszöge ]

Buli? Az erdőben? Király! Még magam sem tudtam, hogy mit fogok csinálni, már ki is szálltam a kocsiból és magammal rángattam Alyt, aki a gondolatai alapján igencsak megrémült. Karon fogva mentünk oda a fiúkhoz. Amikor közelebbről is megláttak bennünket, a gondolataik teljesen elvadultak. Nem nagyon csodálkoztam rajtuk. Mindig is ilyen hatást keltettünk a férfi népben. Külön-külön is vonzóak voltunk, no de együtt...Imádtam Aly-val mutatkozni, mert ő is nagyon szép..apropó Aly. Miközben üdvözöltük a bulizni vágyó sereget, Alesha folyamatosan ficánkolt a karjaimban és ezt kezdtem nagyon unni.
-Vagy jó kislány leszel és elengeded magad, vagy esküszöm egyedül hagylak velük. Szép kis gondolataik vannak az én-idézem-"Dögös csaj" húgicámról. -fenyegettem halkan, de igen meggyőzően, mert Aly kikerekedett szemmel ugyan, de abbahagyta a ficánkolódást.
-De nem maradunk sokáig ugye?
-Áááá neem!-mondtam és el kellet, hogy forduljak, mert az aljas kis vigyor ott csücsült a szám sarkában.
-Na gyertek! Mutatjuk az utat.-Még mindig az a fiú beszélt, aki először, de már a haverjai is kajánul vigyorogtak ránk.
-Oké-kacsintottam rá.
A ruhák, amik rajtunk voltak, nem éppen megfelelő darabjai egy erdei bulinak. Kezdtem eléggé fázni, s Aly is.
-Fázom-panaszkodtam Aly-nak, de úgy, hogy a fiúk is meghallják. És lám elértem a célom, mert az összes pasi egyszerre ugrott, hogy odaadhassa nekünk a kabátját. Mindketten felvettük. Én örömittas fejjel, Aly pedig elképedt arccal folytatta útját tovább egyre mélyebben és mélyebben az erdőben.
-Ezt, hogy csinálod?-kérdezte
-Mit?- értetlenkedtem ártatlan képpel.
-Hát, hogy mindenki ugrik már egy szavadra.
-A te szavadra is ugranának, ha nem játszanád el Morgó-t és Kukát egyszerre.
-Nem vagy vicces- Rivallt rám, de már nevetett is.
-Figyelj!-szóltam Aly-nak és megint úgy, hogy a fiúk is hallják beszélni kezdtem Aly-val, és tudtam, hogy a sereghajtók igenis hegyezik a füleiket. És elkezdődött a mesterkélt párbeszédünk.
-Hogy érzed magad?-kérdeztem
-Eddig jól.-válaszolt újabb vigyor kíséretében Aly és szerencsére értette a szándékomat.
-Nem fázol?-erre olyan gondolatáradat lepte el az agyam, amitől kicsit megszédültem. Mindenki akart ugrani, hogy segítse a húgom útját, be az erdőbe.
-Nem fázom, viszont roppant szomjas vagyok-válaszolt. És el is indult a lavina.
-Én meghívhatlak ha akarod.- ajánlotta fel segítségét egy kétes állapotú, részeg illető.
-Én fogom meghívni!-ordított rá egy másik részeg.
-Akkor én meghívom a másikat!-fölényeskedett az a fiú, aki először szólalt meg, s a piás üvege már teljesen üres volt.
-A büdös fenét!-rontott rá egy másik.
  Én jót nevettem az egészen, hiszen tudtam, hogy senki nem fog minket meghívni, mert szépen elhúzunk, azonban Alesha arcából kiszökött a vér, s megint a már ismert merevséggel állt az egyik fának támaszkodva. Halálra rémült. Na jó azt hiszem itt a vége a játéknak, de azért a kegyelem döfést még megadom nekik. Odaléptem az egyik fiúhoz. A legbátrabbhoz, megfogtam az ingénél és közelebb húztam magamhoz. A szám már súrolta az ő száját, mikor elhúzódtam tőle, s lerángattam róla a felsőjét, miközben végigsimítottam felsőtestén. Ő egyre szélesebben vigyorgott, a társai pedig halál féltékenyek voltak. Adtam neki egy apró csókot, utána vadul kezdtem falni a száját, ő pedig az enyémet. Csók közben gyorsan előkotortam a táskámból a narancslevemet és nyakon öntöttem vele. Ő elképedten bámult rám. Mivel mínusz volt, a pólót leszedtem róla, és még narancslével is nyakon öntöttem, vacogni kezdett. Én reméltem, hogy belefagy a narancslevembe, de ennek elég kicsi esélyét láttam. Odakiáltottam Aly-nak, hogy rohanjon és én is követtem. Mikor visszaértünk a kocsihoz, és betessékeltem húgit is, kitört belőlem a nevetés. Felelevenítettem annak a fiúnak az arcát, mikor rájött, hogy mit csinálok és még jobban nevettem. Mikor sikerült lenyugodnom, Aly-hoz fordultam. Üveges szemmel meredt maga elé, a szívverése a duplájára kapcsolt és hipergyorsan kapkodta a levegőt.
-Bocsi.-sajnálkoztam csöppet sem meggyőzően.
-Bocsi? Ennyi? Azt hiszed egy szimpla "bocsi"-val elintézed ezt az egészet?
-Igen! Miért ne? És te szerinted egy szimpla "véletlen volt"-al elintézed, azt, hogy Altont védelmezted?
-Nem direkt volt.-védekezett teljesen hatástalanul
-Azt mondtad ösztön volt. Ha ösztön, akkor a szíved legmélyéről jött, és a szíved azt súgta, hogy Altont védelmezd, aki többszörösen megcsalt téged!! Így van?-ordítottam most már
-Bocsi...
-Azt hiszed egy szimpla bocsival elintézed ezt az egészet?-idéztem szavait, kissé higgadtabban.
-Háát-mosolygott bátortalanul.
-Jó kvittek vagyunk. Mehetünk bulizni?
-Az attól függ.
-Mitől?
-Hogy hova megyünk és, hogy milyen társasággal.-világosított fel
-Nyugi a társaság nem lényeg. Aki hozzád mer nyúlni, azt két kézzel fojtom meg! Ebben biztos lehetsz!
-Akkor mehetünk.
-Végre.
-De lehet egy kérdésem?-kérdezte miközben gázt adott.
-Aha.
-Hogy lehetsz te olyan erős, hogy még Altont is legyőzöd?-kérdezte és olyan kíváncsi volt, hogy a gondolatain keresztül rám is átszállt a kíváncsisága ezért leállítottam egy kicsit.
-Nyugi! Kicsit vegyél vissza a gondolataidból, jó? Halkabban. Egy: nem győztem le Altont. Kettő: nem tudom. Három: ne legyél már ennyire kibukva. A gondolatokban is tudok olvasni. Az kicsit durvább, mint ez az erő.
-Jó, jó, csak kíváncsi vagyok.
-Vettem észre.
-Nah merre menjek?
-Nem tudom. Bolyongjunk egyet, aztán ha találunk valami, akkor bemegyünk.
-Oksa.
-Aly...-szóltam hozzá kissé félve
-Igen?-nem tudta, hogy mire akarok kilyukadni.
-Szereted még azt a .....Altont?-nagy erőt kellett, hogy vegyek ahhoz, hogy kimondjam a nevét.
-Igen.-mondta és elfordult. Nem akarta, hogy lássam az arcát.
-De hát..
-...megcsalt. Tudom. És valószínüleg soha nem is szeretett, de én igen. Ne aggódj nem fogok rajta sokat rágódni. Könnyen el is felejtettem volna, ha ma nem történik az, ami! És sajnálom, hogy ekkora fejtörést okozok neked ezzel.-a gondolatai egy estére vándoroltak át, mikor Alton...rámászott a húgomra? Még erőszakoskodott is vele? Ilyen nincs! Én megölöm! Aly gondolatai tovább haladtak, oda ahol már eltolta magától Altont, s az elégedetlenül elhúzott.
-Aly...-nyögtem és nem tudtam mit mondani.
-Nem tudnád egy kicsit kikapcsolni a gondolatolvasásos képességed?-kérdezte halkan és én ezt el is engedtem a fülem mellett.
-Annyira sajnálom. Miért nem mondtad? Biztos, hogy beszéltem volna a fejével!-soha nem éreztem még ilyen mértékű féltést Aly iránt.
-Mert szerettem és elvakultam. De nem történt semmi rossz, úgyhogy nem is lényeges. Menjünk bulizni jó?
-Jó-simogattam meg a vállát.-Nézd! Az a hely egész jó!-mutattam a velünk szemben lévő klubra. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk. Azért szerettem ezt a helyet, mert itt már törzsvendégnek számítok, s ingyen beengednek.
  Táncoltunk, megittunk pár alkohol mentes koktélt, és mikor már elég felszabadultnak láttam Alyt, úgy gondoltam ideje itt hagynom egy kicsit és kinyírnom Altont. Észrevétlenül surrantam ki, és elindultam Alton házához.
  Mikor odaértem, megnéztem, hogy nyitva van-e a bejárati ajtó, s nem kis meglepetésemre kinyílt mikor lenyomtam a kilincset. Az egész házban sötét volt, de hallottam Alton szuszogását. Felbaktattam a lépcsőn, mert nekik is emeletes házuk volt, s elég jó ismertem a terepet, mert már jártunk itt. Halkan benyitottam a szobájába és azonnal megpillantottam az ágyán szétterülve Altont, egy lánnyal a karjaiban. Teljesen elborult az agyam. Úgy döntöttem, egyszer és mindenkorra kitörlöm az életünkből ezt a csótányt! Oda mentem a lányhoz, és kiszedtem Alton karjai közül, mindezt úgy, hogy egyiküket sem ébresztettem fel. Fogtam és kivittem a fürdőszobába. Engedtem egy kis vizet a kádba, és belefektettem a csaj. Mivel furcsa módon nagy erőm volt, mindez semmiség volt. A hatás kedvéért nyomtam a vízzel elfedett csajra egy kis ketchupot, amit még a lenti hűtőből csórtam el. Így majd mikor felébred, azt foglya hinni, hogy halott. A gondolatra hangosan felnevettem, majd mikor rájöttem, hogy hol vagyok, rémülten kapkodtam a fejem, de nem hallottam semmi arra utaló jelet, miszerint felébredtek volna. Visszamentem a hálóba és Alton tarkójára téve a kezem, megpróbáltam őt is felemelni, de a semmiből egy kéz jelent meg és ragadta meg a csuklóm. A föld eltűnt a lábam alól és én a földre estem, rajtam pedig Alton ült és szorította a földhöz mindkét csuklómat. Megpróbáltam szabadulni, de nem ment. Támadóm erősen szorított és gyilkos tekintetekkel méregetett.
-Mit keresel itt?-sziszegte
-Meg akarlak ölni.
-Hát ez nem jött össze!- válaszolt cinikus hangon és a számomra ismert ördögi vigyorra húzta száját.
-Még!-világosítottam fel és fordítottam egyet testhelyzetünkön. Már én ültem rajta. Megfogtam a nyakát és szorítani kezdtem. Nem, hogy eltorzult volna az arca, de még ahogy szorítottam egyre inkább nevetett. Ismét megfogta a csuklóm, lelökött magáról. Én odalöktem az egyik falnak, ahol éppen volt egy ablak. Legalább ki tudom lökni rajta. Ám a lépések nem úgy jöttek ki, mint ahogy elterveztem és én kerültem az ablak közelébe.
-Istenem, ha tudná a húgom, hogy milyen is vagy...
-Milyen?-kérdezte, felvéve ártatlan tekintetét, amivel a húgomat is elcsábította.
-Tudod te azt!-Leheltem a szájának, mivel az vészesen közelített, amitől én undorodtam, de nem tudtam mozdulni.
-Én tudom...az a kérdés, hogy te tudod-e? Jah és Die! Ha nem akarnál kinyírni szívesen kerülnék veled közelebbi kapcsolatba, mert igencsak izgató tudsz lenni.-mondta és szavait azzal nyomatékosította, hogy karjait körém fonta. A teste a testemhez simult, és ajkaival súrolta az én ajkaim. Ha nem undorodtam volna tőle, biztos, hogy élveztem volna a helyzetet, mert vevő vagyok az ilyen játékokra, és Alton is feltűnően szexis, és vonzó pasi. Mikor már éreztem nyelvét a számon, egy erős lökés ért.
  Az ablak egyre inkább távolodott, és hallottam Alton győzelemittas nevetését, majd nekiütköztem a talajnak...