20. Fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit késtem. De most itt van a feji :D Egy új szereplőnk is van, akinek a képét is kiraktam :) Remélem tetszeni fog :P
Jó olvasást: Szasza

-Die! -visítottam, majd arra fordultam amerre Die meredt.- Alton!-suttogtam elhaló hangon.......
Nem tudtam mit tegyek. Agyam lefagyott, mint ahogy a Windows szokott. Lassan újraindítottam agy működésem és ideges pillantásokat vetettem Altonra és nővéremre is. Majd kezemmel megragadtam vállát és miden ellenkezését figyelmen kívül hagyva az autóhoz vezettem. Beültettem, én pedig a vezetőülésbe huppantam. Várakozóan tartottam tenyerem a kulcsért, míg gondolatban azt ordítottam felé, hogy "Add ide, vagy nem állok jót magamért". Nem sokszor voltam ennyire kiakadva, de nem kívántam még egy olyan találkozást, aminél Die élete is veszélybe kerül. Egy sóhaj kíséretében kezembe dobta a kulcsot. Agyamat egy vörös köd fedte el a külvilágtól. Lassan kitolattam, majd a gázra léptem. Egy pillanatot vetettem a visszapillantó tükörre. Láttam amint Alton felé tart egy fiú, de nem láttam ki az. Százzal repesztettem hazáig. Ott befaroltam a ház elé. Mindezt úgy, hogy az autónak semmi baja sem lett. Szusszantottam egyet, akárcsak Die. Mindketten megkönnyebbülésünkben. Én, hogy messze vagyunk Altontól, ő pedig, hogy túlélte a haza utat őrült vezetési stílusom mellett. Kiszálltunk az autóból. Én rányomtam a bezárás gombra, majd táskáinkkal mentünk be a házba. Most nem találtunk otthon senkit sem. Így ledobtuk cuccainkat, majd megcéloztuk a konyhát. Összedobtunk egy gyors kaját, ami... rántotta volt. Ugyanis főzőtudományunk nem volt túl gazdag. Mikor készen lettünk vele két tányérra pakoltuk az adagokat. Leültünk vele az asztalhoz és falatozni kezdtünk. Persze megint Die végzett előbb, mint mindig. Így elmosogatta maga után a tányérját. Miután végeztem én is megtettem ugyanezt. Aztán felmentünk szobánkba. Ő elment fürödni én meg nekiálltam a leckénknek. Igen, én írtam meg az övét is. A kézírásunk ugyan különbözött, de mesterien tudtuk utánozni a másikét. Aztán bepakoltam a másnapi könyveket. Die még mindig nem jött ki, így épp az ágy felé tartottam, hogy pihenjek egy kicsit, mikor valaki csöngetett. Sóhajtva indultam el a bejárati ajtó felé. Szépen komótosan lépkedtem. Majd kinyitottam az ajtót. Először egy vigyorgó sráccal találtam szembe magam, majd vigyora szégyenlős mosollyá vált.
-Öh... Hello.-Mondta zavart hangon. Ebbe meg mi ütött?
-Nem veszek sütit.-Zártam rövidre a témát. Úgy nézett ki, mintha valami kiscserkész lenne, aki sütit árul. Erre kérdőn felvonta szemöldökét,de továbbra sem mondott mást.
-Semmi mást sem veszek.-Mondtam neki ezzel jelezve, hogy most már mehet. Pillantását idegesen doboló lábamra vetette, majd arcomra nézett és szégyenlős hangon megszólalt.
-Nem szeretnék semmit sem eladni, csak Justint keresem... de ha zavarok már megyek is.- Hitelen szörnyű bűntudat tört rám. Szegény srác.
-Bocsi, hogy ennyire.... nem is tudom mi voltam. Gyere be. Láttam a suli előtt. Szerintem nem sokára itt lesz.-Mondtam és félreálltam az útból. A fiú belépett én pedig becsuktam utána az ajtót. Felé fordultam és kezemet nyújtottam.
-Alesha vagyok. Téged hogy hívnak?-Kérdeztem tőle. Kezet ráztunk, majd válaszolt. Ajkain ismét ott virított a szégyenlős mosoly.
-Colin vagyok.-Mondta és leült az egyik székre. Én továbbra is álltam és figyeltem. 
-Te is a suliba jársz?-Kérdeztem.
-Igen. Veled vagyok egy osztályban.... -
-Uhh.... sajnálom, nem figyeltem kik az osztálytársaim...-Mert nem is érdekelt. De így legalább az egyiküket ismerem. 
-Áh, engem általában senki sem vesz észre.- Mondta.
-Kérsz valamit inni, vagy enni?-Kérdeztem udvariasan.
-Egy pohár vizet, köszi.- Bólintottam, levettem egy poharat és öntöttem bele a szénsavmentes ásványvízből. A kezébe adtam, ő pedig belekortyolt. A vizet visszaraktam a helyére és a pultnak támaszkodtam. Die nem tudom mit csinál ennyi ideig. Jöhetnél te lány! Mit csináljak a cserkésszel kettesben?? Mintha meghallotta volna a gondolataimat, amik szinte ordítottak és valószínűleg meg is hallotta komótosan felénk sétált egy cicanadrágban és lila pólóban. Haja a vállára omlott. Colinra néztem aki nem bírt megszólalni.
-Na igen... Colin, ő itt az ikrem Diana. Die, ő itt Colin- A kiscserkész. Tettem hozzá gondolatban amin jót mosolygott.
-Ciao Colin.-Mondta neki lazán, majd a hűtőből kivett egy túrórudit és enni kezdte. 
-Szia-Mondta félős hangon és cipője orrát kezdte nézni. Die kérdőn rám nézett én pedig gondolatban üzentem neki. "Azt hittem cserkész. De Justin egyik haverja... Segíts! Mit csináljak vele??" Gonoszan elvigyorodott és a túrórudi papírját a kukába hajította.
-Nah megyek pihenni.-Mondta és már el is ment. Kedves!!! Ordítottam neki gondolatban. Megesküdtem volna rá, hogy egy ördögi kacajt hallottam, de megráztam fejem és elhessegettem ezt a gondolatot. Colin felnézett, de csak azért, mert az ajtón belépett Justin. Táskáját ledobta és egy féloldalas mosollyal ajkain mellénk sétált. Összepacsiztak Colinnal én pedig elmotyogtam egy halk sziát. Rám emelte pillantását.
-Szia.- Mondta én pedig a pólóm szélével kezdtem babrálni. 
-Én nem is zavarok tovább. Majd találkozunk Colin.-Küldtem felé egy mosolyt és bementem szobánkba, ahol Die éppen gépezett, fülében fülhallgatóval. Hahó Die!! Ordítottam felé gondolatban ő pedig összerezzent. Letette a fülhallgatót és felém fordult.
-Jól mulattatok?-Ajkain egy ördögi mosoly játszott. 
-Nagyon jól.- Mondtam hangomban töménytelen iróniával.- Megírtam a leckédet.- közöltem vele és lehuppantam az ágyra.
-Kösz. Most nem lett volna hozzá kedvem. A fürdő szabad. Kell valamit tanulnom?-Kérdezte. Kezdem azt hinni, hogy én vagyok a személyi asszisztense. De nem baj, mert szeretem ezt csinálni.
-Kiraktam az éjjeliszekrényedre. Egy picit fizikából... Másból nem igazán fognak számon kérni. Én már megtanultam, 30 perc az egész, mire kijövök már készen is leszel.- Mondtam és bementem a fürdőbe. Ruháimat a szennyesbe dobtam és beléptem a zuhany alá. A forró víz felmelegített. Hajat is mostam. Mikor készen lettem megtörülköztem és hajat szárítottam. Aztán visszamentem a szobába és felvettem pizsamámat. Die már az ágyban volt kezében a könyvvel. Mikor bemásztam mellé ledobta a szekrényre. 
-Nagyjából megtanultam...- Mondta.
-Majd segítek.-Vigyorogtam. Jól elment az idő... Már tíz óra is elmúlt. Die lekapcsolta a villanyokat és hallgattuk egymás egyenletes szuszogását... 
-Kösz hogy elrángattál onnan... Azt hiszem megöltem volna.-Mondta, s hangja dühvel teli volt. Én csak vállat vontam. Majd mindketten álomba merültünk.

****

Reggel álmosan ébredtünk. Én elmentem zuhanyozni. Fogat mostam és elvégeztem teendőimet, aztán visszamentem a szobámba ahol egy ruha szett várt. Egy fekete nadrág szürke csíkokkal, egy fehér póló, egy barna, vékony, bőrhatású dzseki ami rövid ujjú volt és egy magassarkú. Köszi! Üzentem gondolatban. Die fürdött én addig felvettem a ruhákat. A táskákat az ajtóba raktam és mikor Die már felöltözve kijött végeztünk magunkon pár utolsó simítást. Magunkhoz vettük kulcsainkat és ami ég kellett, majd a konyhába mentünk. Bekajáltunk egy-egy tál müzlit és indultunk is a mosogatás után. Megint Die kosijával mentünk és immár ő vezetett. A saját autóm a sulinál maradt, így majd azzal kell hazajönnöm. Nővérem gyorsan hajtott. Pár perc alatt ott voltunk. Ismét úgy szálltunk ki, hogy mindenki minket bámult. Már nem zavart. Egyszer már elestem.... annál cikibb nem nagyon lehet semmi sem. Egymás mellett lépkedtünk. És a fizika terem felé mentünk. Beléptünk, a tanár még nem volt ott. Pár lány az asztalon ült és élénken fecsegett. A fiúk is beszélgettek. Mi leültünk egymás mellé egy hátsóbb padba. A tanár pár perc múltán beért és csöndre intette az osztályt. Ez pár vihogás kivételével sikerült is. Belekezdett a tananyagba, de közölte, hogy minden óra elején két embert feleltet. Kinyitotta a naplót és na ná, hogy Dienál. Nővérem magabiztos léptekkel ment a táblához. Egy utolsó pillantást vetett rám, majd a tanárra kezdett figyelni. Én kinyitottam a könyvem és figyeltem a tanárra is. Mikor kérdezett valamit gyorsan megkerestem a választ és elküldtem gondolatban Dienak, ő pedig kimondta. Mindössze 5 kérdés volt és mindegyiket így oldottuk meg. Ötöst kapott hála képességeinknek, na meg a legtöbb dologra maga is tudta a választ. Egy elégedett mosollyal ajkain sétált vissza és ült le mellém. Az óra unalmas volt és a csengőszónál mindenki villámgyorsan elment. Nyelvtan volt a következő óránk, ami szintén közös volt. Egy szóval lehet jellemezni: Unalmas. Mikor ezt is leküzdöttük szétváltunk. Die rajzra én pedig technikára mentem. Sosem voltam belőle jó, hála bénaságomnak. Egy anyacsavart kellett volna elkészítenünk... Én megkértem a mellettem ülő fiút, hogy csinálja meg nekem, ő pedig mint valami kis pincsi kutyus már ugrott is és megcsinálta. Legközelebb az ebédszünetben találkoztam Die-vel a történelem órám után. Sokat jelentkeztem, mert ebben mindig jó voltam. Az egyik asztalnál várt egy teli tálcával. Most egy almát rágcsált. Én elvettem egy üveg vizet és egy banánt, majd nekiláttam az evéshez. Gondolatban lepörgettem az eseményeket      Die-nek. Néhol elmosolyodott, majd kérdésemre, hogy vele mi volt, csak annyit mondott, hogy semmi. A rajzban mindig is tehetséges volt, így nem csodálkoztam. Az olaszról sem mondott semmi érdekeset. Miután végeztünk az evéssel elmentünk utolsó óránkra. Az enyém rajz volt, az övé informatika. Egy állatot kellett kiválasztanunk és lerajzolnunk. Én egy pockot rajzoltam. Az óra hamar eltelt. A parkolóban összefutottunk Dianaval és már válaszolt is kérdésemre.

-Szöveget szerkesztettünk. 10 perc alatt készen voltam, utána neteztem.-Elvigyorodtam. Mindketten a saját kocsink felé mentünk. És mikor kihajtottunk a parkolóból megint versenyeztünk. Eszeveszett gyorsasággal száguldottam, de ma nem voltam formában, így Die nyert. Ma nem találkoztam Colinnal, de volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan fogok...

Aly ruhája

19. Fejezet

Sziasztok!!!! :D 

Apró késéssel ugyan, de itt a 19. Fejezet!! :D Remélem sikerült alkotnom egy jó függővéget....:D Egy hirtelen ötlettől vezérelve csináltam és Szaszi helyében nem tudom mit csinálnék...de majd ő feltalálja magát, ebben biztos vagyok. :) 

Most még nem értitek miről beszélek, úgyhogy átadom a fejezetet Nektek! Jó olvasást és kérek szépen komikat!!! :D

Puszi

Detty

Veszekedős kedvükben vannak a lányok.

De kibékülnek :D:

Miért ébreszt fel az éjszaka közepén? Uh...ásítva, félig csukott szemmel bukdácsoltam az ablakhoz és ki akartam nézni rajta, de mire odaértem, automatikusan visszacsukódtak szemeim
-Die nyisd ki a szemed!-hallottam Aly hangját
-Jól van na!- nyafogtam idegesen és kinyitva a szemem, kibámultam az ablakon.
Először nem láttam semmit. Az utcai lámpa fénye elvakította a látásom, ami a sötéthez volt hozzászokva. Hunyorogtam és vártam, hogy kitisztuljon a kép. Először csak körvonalakat láttam, majd észrevettem a tengernyi nyálkás békát sorakozni a talajon.
-Hányok!-morogtam, mert kavargott a nyomrom a sok dögtől. Öklendezni kezdtem és a fürdőbe rohantam. Mivel nem volt bennem sok étel nem hánytam, de továbbra is émelyegtem. Mikor visszamentem a szobámba azt vettem észre, hogy Aly még mindig az ablakon keresztül nézi a tájat.
-Aludj! Álmosa vagyok. Ha te nem tudsz aludni és nyugtalankodsz, akkor nekem is végem. A tíz órám sosem akar mostanában összejönni.-parancsoltam rá és készültem befeküdni az ágyba, de húgom megragadta a könyököm ezzel lehúzva az ágyról. Ez mégis mire volt jó? A földön kötöttem ki és dühösen meredtem húgomra, majd felálltam. Csak, hogy megtartsam méltóságom, megfogtam a haját és finoman hátrarántottam.
-Mondtam már, hogy baromira elegem van a viselkedésedből?! - dühöngött
-Mondtam már, hogy rohadtul leszarom? Ha nem keltettél volna fel ilyen kis apróságok miatt és nem ráncigálnál le az ágyról, akkor én sem lennék ilyen erőszakos.
-Nem gondolom, hogy apróságnak lehet nevezni azokat ott.-mutatott ki az ablakon.
-Zavarnak téged? Mi a franc közünk van ehhez? Semmi!! Én alszom.-olyan kimerült voltam, mint ritkán. Szemem szúrt és kiszáradt ha nem hunytam le. Nem akartam mást csak aludni. Már a szobában táncoló árnyak sem érdekelte, amiket a szemem odaképzelt. Na jó féltem, de jobbnak láttam ha becsukom a szemem és elalszom. Így is tettem.
  Reggel az a semmirekellő ébresztőóra keltett, ami természetesen Aly oldalán volt, de azt várhattam, hogy kikapcsolja...ő csak lassú és komótos mozdulatokkal kapcsolja ki. Még egy ideig fel sem kel rá, de ha mégis akkor is tutyi-mutyizik vele. Hát ezt nem engedhettem. Bántotta a fülem a zene éles hangja. Számomra a csönd a megváltás. Néha utálok válaszolni mások kérdéseire, mert akkor én magam töröm meg az áhított csendet. Már a saját gondolataim is zavarnak. De jó lenne őket kikapcsolni... a többi ember gondolatairól már nem is beszélve...szörnyű! A szokásos dühömmel pattantam négykézlábra az ágyban és megindulva a hangoskodó tárgy felé, lelöktem Alyt az ágyból, a csörgő micsodát pedig darabokra törtem. Aly zsák módjára ért földet amiben valami állat van. Nagyot puffant, majd nyögött. Miután végignéztem munkám eredményén, visszafeküdtem az ágyba, betakaróztam és lehunytam szemem. Nem számítottam húgomra aki a következő pillanatban már rajtam feküdt és készült agyonnyomni. Nem kövér, de akkor sem bírtam el izmok híján. Kiszorította belőlem a szuszt. Dühösen gurítottam le magamról és berohantam a fürdőbe. Ott elvégeztem szokásos teendőim, majd a hálóban lévő szekrény felé vettem az irányt. Alynak nem vettem ki semmit. Dühöm nem hagyott alább, úgyhogy had válogasson csak magának cuccokat és égjen csak. Magamnak egy apró képekből álló szűk szárú nadrágot vettem ki, egy egyszerű fehér pulcsival. Felvettem őket.
-Velem is foglalkozhatnál végre!-mutatott a dolgok állására Aly.
Kaján vigyor terült szét az arcomon, ami mellé felhúztam egyik szemöldököm és úgy világosítottam fel.
-Ma magadtól öltözködsz. Én ugyan nem választok neked semmit.
Azonnal megértette, hogy tényleg nem segítek neki és nekilátott válogatni. Mikor hallottam, hogy kész, kárörömmel vegyes gúnnyal néztem rá. Csalódnom kellett, mert nem volt olyan rossz, mint ahogy elképzeltem. Nem az én stílusom, de Alynak jól állt. Magára aggatott még pár kiegészítőt. Uhm...de utálom a kiegészítőket. Mire jók? Plusz előnye volt azonban, hogy így nem hasonlítottunk. Hálát adok az égnek amiért valami rejtélyes oknál fogva nekem fekete a hajam, ellenben a család többi tagjával. Herótom van attól, hogy  van a földön még egy olyan lány, aki majdnem úgy néz ki mint én. Aleshát ez szemmel láthatólag nem zavarja. Soha nem is említettem meg neki, mert még azt hinné, hogy letagadom.
-Kinéztél már azóta az ablakon? -kérdeztem flegmának szánt hanggal. Nem hisztizésből undorodom a békáktól. Pár példánnyal még nincs semmi bajom. Boncolni például prímán lehet velük, de ennyi brekeke..
-Még nem mertem.-válaszolta kerülve a pillantásom. Mindig ezt csinálja. Először nem beszél, majd beszél, de nem néz a szemembe, aztán már a szemembe néz és végül jön a könnyes kibékülés.
  Kinéztem az ablakon. Továbbra is ott voltak a zöld mocskok.
-Dobj ide egy dezodort!-utasítottam Alyt -Nem olyat!-állítottam le mikor egy golyós dezodort fogott meg. -Olyat ami olyan "Pszzzszszszszs" hangot ad ki. - Aly megfogott egy Olyat(!) és a kelleténél erősebben vágta hozzám.
-Ó te dög! Ez vért kíván! -kiáltottam játékosan és ráugrottam. A különválást Aly könnyes szeme kísérte. Én megmondtam.
-Kérek még egy gyufát.
-Mit akarsz csinálni?-aggodalmaskodott.
-Adj gyufát!
Aly adott egy gyufát. Egy madzagot kötöttem a dezodorra, amit meggyújtottam és vártam, hogy kicsit leégjen, majd a békák közé dobtam. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem történt az égvilágon semmi. Mintha még a békák is vigyorogtak volna. Nem sokkal ezután a dezodor robbant egyet. Nem volt tűz, csak hang, de megtette a hatását és a békák továbbálltak mintha csak lejárt volna a műszakjuk.
-Szabad a pálya!-kiáltottam diadalittasan.
-Imádlak!- tapsolt egyet, majd lementünk.
-Sziasztok!-köszöntött Miranda mosolyogva.-Csináltam nektek reggelit.
-Isten vagy!-ujjongtam.
-Melegszendvics. Dobtam rá mindent amit itthon találtam. Nem tudom szeretitek-e...
A mondatot már nem fejezte be, mert Aly átölelte. Felkapunk egy-egy szendvicset és kiléptünk az ajtón. Én a saját, és Aly is a saját autójához lépett. Mikor ezt észrevette, rám nézett és ugyanaz a gondolat futott át az agyán, mint az enyémen: Verseny.
  Bepattantunk a kocsinkba és rögtön a gázra léptünk. A kanyarokat éppen hogy csak be tudtuk venni. Én nyertem, de csak mert az utolsó pillanatban megdobtam Aly kocsiját egy tollal. Úgy megijedt, hogy rögtön a fékre lépett. Röhögve szálltam ki a kocsiból mikor elsőnek parkoltam be az iskola parkolójába. Húgom durcás fejjel jött felém, hogy kiosszon.
-Nem tudsz veszíteni húgi?
Aly felemelte állát, és eltrappolt az iskola bejáratához, amin belépett. Elment a matekterem felé én pedig az olasz teremhez sétáltam. Gyönyörű nyelvnek tartom az olaszt, de felesleges és sok időt vesz igénybe. Itt vagyok én, akinek az anyanyelve a világ talán legismertebb nyelve erre olaszt tanulok. Miért is? Jó vagyok belőle, de utálom az órákat. Alyért nem aggódtam, a matek a specialitása.
  Az óra nagy részét firkálgatással töltöttem, mikor pedig felszólítottak, gyorsan kiolvastam a válaszokat a tanár gondolataiból és tovább rajzoltam. Néha halálra rémítette szerencsétlen osztálytársaimat, mikor suttogva kimondtam a gondolataikat. Persze ügyeltem arra, hogy ne tudják merről jön a hang így szerencsétlenek még jobban megijedtek, én pedig sokszor majdnem elnevettem magam. Néha pedig bekukkantottam Aly gondolataiba és az ő szemén keresztül körbenéztem az óráján. Félő volt, hogy elalszom, ezért abbahagytam.
Kitört belőlem a nevetés, mikor kicsöngettek.
  Alynak földrajz, nekem pedig tesi jött. Tesi...katasztrófa! Kosárra kellett dobni és azt akarta leosztályozni a tanár. A kosár Aly szakterülete, de én...cöh. Hetvenedjére próbáltam végre bedobni ezt a ku...szemét labdát a kosárba, de nem ment.
-Dobjon már kosárra, nem létezik, hogy ennyit nem tud megcsinálni.-cseszett le.
-Álljon fejre és szarja le magát! Nem igaz, hogy ennyit nem tud megcsinálni!-löktem oda neki flegmán.
-Egyes!
-Az IQ-ja?-szemtelenkedtem tovább.
-Szeretne az igazgatóiba jutni?
-Minden vágyam, de most inkább kihagyom.
-Öltözzön vissza!-sziszegte lila fejjel a tanár és lám....pont kicsöngettek. Kifele menet összefutottam Aly-val és figyelmeztettem, hogy egy szemét a tanár, és elmondtam neki a kis párbeszédünket. Nem hatotta meg, bár jót nevetett. Megveti a szemtelenkedést, úgyhogy vele nincs baj.
  A földrajz órát végigunatkoztam, a kémiát úgyszintén. Irodalom órán feleltünk. Mivel együtt járunk erre az órára, ezért egymás mellé ültünk. Aly olyat tett amit még soha. A képességével elintézte, hogy minden felelő ötöst kapjon. Elküldte nekik gondolatban a helyes válaszokat, én próbáltam keresztbe tenni neki, zagyváltam minden hülyeséget, hogy ne jó gondolatot küldözgessen, de mindenkinek elintézett egy ötöst. És szerencsétlenek azt hitték, hogy saját kútfőből hozták össze. 
-Miért csináltad? -kérdeztem mikor az ebédlőben leültünk egymással szemben az egyik asztalhoz.
-Szeretem használni a képességem. És mert tudom, hogy ez idegesít téged!
-Sunyi vagy!-nevettem rá
-Tudom.-vonta fel a vállát vigyorogva.
Csöngetés után mindketten elmentünk maradék egy óránkra és utána a parkolóban találkoztunk.
-Na milyen volt a matek?-kérdezte
-Unalmas. És az olasz?
-Unalmas. Die itt vagy?? Hahó. - Hiába hallottam Aly kétségbeesett hangját, nem tudtam megmozdulni. Izmaim megfeszültek, agyamat elöntötte a düh. Támadni akartam...mint egy vadállat. Ajkaimat felhúztam fogamról, ami így kivillant. Ijesztő volt, hogy így reagált a testem a dühre. Gyűlölködő szemekkel meredtem a 10 méterre álló motoros pasira. Lazán nekidőlt a motorjának, sisakját a kezében tartotta. Még szexis is lehetett volna. Sőt. Az is volt.
-Die! -visította Aly, majd arra fordult amerre én meredtem.- Alton!-suttogta elhaló hangon.......