14. Fejezet

-Sziasztok!!
Itt Szasza és Detty Ez pedig a karácsonyi feji... Különleges módon csináltuk meg ezt a fejezetet. Külön voltunk mikor írtuk... Szasza az alapszerző és a párbeszédes részeknél mikor Diana jött mindig Detty válaszolt...  :) De további információkat olvashattok majd a fejezet végénél...

(Alesha szemszöge)

Belevetettük magunkat az éjszakába. Először nem tűnt jó ötletnek és még most sem tartom annak, de azt be kell látnom, hogy nem maradhatunk itt... Csak tudnám mit mondunk majd a szüleinknek...Nagyon reméltem hogy Die-nak van valami ötlete hogy hova megyünk és arra  is hogy mit mondunk az "ősöknek".  Ahhoz képest, hogy több ideig készülünk távol maradni semmit nem hoztunk magunkkal...Kivéve a bankkártyáinkat és Die mobilját... Az enyém sajnálatos módon hősi halált halt... Arra sem vettük a fáradtságot hogy bezárjuk magunk után az ajtót, "Aki akar úgyis bejut" alapon. A ruhák miatt nem aggódtam és semmilyen más apróság miatt sem mert ezekre remek megoldás a bankkártya amin nem kevés pénz van. A szállás több félelmet keltett bennem mert annyira azért nincs sok pénzünk hogy hónapokig szállodában lakjunk... Vagyis lenne ha a szüleink nem korlátozták volna a havi fogyasztásunkat, ugyanis szerintük egy hangyányit sokat költekezünk... A sötét utcán sétáltunk, egy külső szemlélő szerint nyilván nyugodtan, de én tudtam hogy mi is az igazság. A sötétség mindkettőnkben félelmet keltett bár az éjszaka csendes és nyugodt volt...Kicsit már fáztam is..Apropó a kocsit miért nem hoztuk magunkkal?
-Die? A kocsit miért hagytuk otthon?? - fordultam nővérem felé értetlen arccal.
-Szerinted én tudom?- Ő is hasonló arckifejezést öltött. Kicsit el is nevettem magam helyzetünkön. Csak mi lehetünk olyan idióták hogy fagyhalálban elindulunk egy szál miniruhában amin oké hogy van egy kabát és hosszú csizmával hordjuk de mégis!!! Ha ott van a fűtött kocsi minek kutyagolunk ebben az eszeveszett hidegben??? Hirtelen megtorpantam és megosztottam ötletem Dianaval.
-Mi lenne ha inkább hazamennénk érte? Ki akar gyalogolni??? - néztem látványosan körbe...
-Menjünk, de az én kocsimat hozzuk el és én vezetek!! Nincs apelláta, én vagyok az idősebb!
- Jó ezt megbeszéltük!!! És most térjünk a lényegre!!! Miért viselkedsz ilyen furcsán?
-Biztos, hogy akarod hallani? Mert szerintem nem! Éppen elég ha én tudom....
-Szerintem nem!! Sokkal jobb ha felkészülök... Szóval??
-Meséltem erről a ..lényről. Mindent elmondtam, de azt nem, hogy beszél is. Suttog. Kiráz a hideg, ha csak rágondolok. Azt mondta, hogy ha ...inkább idézem jó? "Ott leszek mindenütt. Ha a lámpa megpislant, tudd, hogy én játszom ott, ha az ajtó megnyikordul, akkor én látogatlak meg, ha a gondolataid összekuszálódnak...ott vagyok a hátad mögött. Te nem láthatsz ha én nem akarom." Hát ettől félek....szörnyen...háromból, három már meg is történt. Kettőn te is ott voltál. Míg te azt hitted ketten vagyunk, igazából hárman voltunk...- Nem tudtam szóhoz jutni!! A félelem vasmarokként szorított markába és nem engedett szabadulni. Ha eddig féltem és sírni lett volna kedvem, akkor most már egyenesen rettegtem és ordítani lett volna kedvem... Arcomra egész érdekes és egyben ijesztő arckifejezés ülhetett ki, mert Die megállt és a szemembe nézett. Ő is rémültnek tűnt, de próbálta bennem tartani a lelket. Nem szólalt meg csak szorosan magához ölelt és annyit motyogott
-Annyira éreztem...nem szabadott volna elmondanom..
-Mi? Szerinted az jobb lett volna ha nem tudok róla? - háborodtam fel hangosabban a kelleténél. - Lehet hogy most kiakadtam de sokkal rosszabb lett volna ha váratlanul ér valami...
-Mégis mi a franc érne váratlanul?? Engem akar megölni, nem téged!! ....Úristen... Aly...nem akar megölni...csak úgy mondtam....Aly...- De már nem hatott rám semmi sem!! Jobban kiakadtam mint egész életemben valaha is... Torkom kiszáradt, sebeim újra égtek és éreztem hogy mára ennyi volt!!!! Elszakadt az a bizonyos cérna ami már így is viseltes és vékony volt a sok megpróbáltatás hatására. Die furán nézett rám és úgy mint aki éppen magát hibáztatja... Ettől még idegesebb lettem és olyan hangosan és fájdalmasan üvöltöttem föl hogy azt egész Anchorage-ben hallani lehetett!! Az utcán amelyiken végighaladtunk a házakban egymás után gyúltak a lámpák. Ekkor rájöttem... A sikolyom alapján úgy tűnhetett mintha éppen megerőszakolnának vagy kínoznának de legalábbis a halál felé taszítanának. Die rémült tekintete tudtomra hozta hogy nem lenne a legjobb ha megtalálnának. Kimondtam a végszót..
-Futás!!- Olyan gyorsan futottunk még a magassarkúnkban is hogy már rég elkellet volna esnünk a saját tulajdon lábunkban... A házunk felé vettük az irányt és nem is kellett sok idő hogy odaérjünk. Mikor megláttuk a házat Die megnyomta a kocsikulcson a nyitó gombot mire a kocsi kattanva és villogva kinyílt. Bepattant a vezető ülésre én pedig mellé. Nem tudtuk hova megyünk csak mentünk. Fejemben egy térkép körvonala rajzolódott ki.  Nem tudtam pontosan hová is tartunk, de úgy tűnt Die a fejemben lévő térkép alapján halad előre. Remegő hangon de megszólalt...
-Nem tudom ki az a Miranda, de most is a kávézóban van, mint mikor találkoztatok. Pont oda tartok. Ha másnak nem is, de szállásbiztosítónak jó lesz a csaj. Jó, hogy összebarátkoztál vele. Meg fogja engedni, hogy náluk lakjunk egy ideig...olyan kedvesek a gondolatai..szinte már idegesítő. Ha meg veszélybe kerülne miattunk, akkor majd továbbállunk. Mi a véleményed?
-Igen gondoltam hogy most is a gondolataim közt furkálsz .... Kedves lány majd meglátod!! Szerintem is megfogja engedni hogy náluk lakjunk... Teljesen rendben van... Máshova nem igazán mehetünk... Az egyik olcsó szállodából már rég kitiltottak mert ott tartottuk meg titokban a szülinapi bulinkat aminek nem lett túl jó vége...Arra emlékszel még?? A másik szálló pedig csak horror összegért adja ki a szobáit. Itt ki is futott a készlet. Nem igaz hogy Anchorage-nek csak két szállodája van ahhoz képest hogy nagyon szép és sokan jönnek ide...
-Emlékszem arra a bulira!! A következőt...már ha lesz következő, akkor a drága szállodában tartjuk meg, és onnan is kitiltatjuk magunkat! Drága Aly, hidd el, van horrorisztikusabb dolog is a szálloda áránál. Egyébként pont nem érdekel, hogy mennyire kedves a csaj...mellettünk úgyis veszélybe fog kerülni, úgyhogy nem is biztos, hogy egyáltalán életben marad azzal az áldott jó szívével!
-Ez gonosz volt de sajnos igazad van...- hajtottam le fejem, mire magamon éreztem Die pillantását.
-Gyűlölöm, hogy mindig igazam van!
- Erről most inkább ne nyissunk vitát. - Nincs mindig igaza csak azt hiszi... És beleestem abba a hibába hogy elfelejtettem drága jó nővérem még mindig a gondolataim között turkál...
-Mi az, hogy azt hiszem?? Mondj egyetlen egy rohadt esetet mikor nem volt igazam!!!! És ne merj rólam ilyen hangsúlyban beszélni, mert esküszöm nem állok jót magamért!! Te vagy az aki mindig azt hiszi, hogy ő ugyan mindent jól csinál, és te hiszed folyton azt, hogy igazad van, ugyanis az esetek  túlnyomó részében elfelejted, hogy olvasok a gondolataidban...de még csak véletlenül sem turkálok!!! Elegem van! Menj amerre akarsz, én kiszállok!- Kicsit kiakadt...
-Ismét nincs igazad... Nagyon jól tudod hogy nem hiszem azt hogy mindent jól csinálok!!! Ha mindent jól csináltam volna akkor már rég nem lennék itt!! Nem jöttem volna össze Altonnal és inkább feláldoztam volna magam hogy téged békén hagyjon az a ***** lény!!!! A gondolatolvasásról azért beszélek már turkálás számban mert nehéz úgy élni hogy amit legszívesebben magadban tartanál azt nem tarthatod mert valaki ha akarja, ha nem, megtudja!!! Nem szállhatsz ki... Ha kiszállsz én esküszöm kinyírom magamat... Még rég egyszer eljátszottam a gondolattal...
-Régen egyszer?? Óh tényleg szegénykém!! Én minden istenverte percben csak arra tudok gondolni, hogy ha meghalnék, akkor mindenkinek könnyebb lenne. El lenne rendezve az egész! Szerinted mégis micsoda az a vágás a csuklómon? Tudod mit? Inkább szállj ki te a kocsiból, és majd én elintézem a kocsi, és a saját sorsomat is! Gyerünk! Ki a kocsiból!
- Eszedbe ne jusson! Nem ölheted meg magad mert azzal velem is végeznél!!!- ordítottam a képébe amitől megdermedt és nagyon elgondolkozott...
-A rohadt franc enné meg, hogy cseszné szét a fene!! Utálok iker lenni!! Jól jegyezd meg, hogy kizárólag azért nem ölöm meg magamat, mert a te formás kis hátsódat biztonságban akarom tudni! - Széles vigyor ült ki a képemre. Nővérem nyakába ugrottam aki meglepődött, de viszonozta az ölelést.
-Mehetünk tovább?? - kérdeztem.
-Gondolj az útvonalra, mert az életben nem találok oda! Mindjárt ott vagyunk. Vá..várj!! A ...Aly ..úristen.... - A frászt hozta rám!!
-Die???? Mi történt?? Mit hallasz?
-Mit hallanék?? Az égvilágon semmit, de Die ilyen nincs!!!! Hogy lehetünk ennyire felelőtlenek?? Loryt és Marlot otthon hagytuk!!!- Majdnem kinevettem magam, de tudtam hogy megint igaza van... rá pillantottam és láttam hogy gondolataimmal megelégedett.
-Tényleg felelőtlenek vagyunk!!! Menjünk vissza!!!
-Vissza? Te megkattantál? A kutyák hallják a gondolatainkat!!
-És erről mégis mikor óhajtottál szólni??
-Nyugi van! A tied nem hall semmit, ő közvetíteni tud neked, mivel  neked ez a képességed, ezért neki is ez lett. Lory meg hallja az én gondolataim, de csak az enyémeket, mivel én is hallom a gondolatokat. Azt hittem észre vetted. Ezért értitek olyan jól meg egymás!! Ez eddig nem esett le?? Mindegy az a lényeg, hogy szuggerálj a kutyádra, hogy jöjjön és hozza Loryt is!!
-Nem értem ha hallja a gondolataid akkor minek én hívjam de oké legyen! Kíváncsi vagyok hogy működik!! - Erősen koncentráltam és Die bizonyára az arcomat nézte és közben a gondolataimat hallgatta mert megrázta az autót nevetése. "Marlo!!! Megtalálsz minket?? Gyere kérlek és ha megtalálod akkor hozd Loryt is!!"- Die szavaival élve így szuggeráltam kutyáinkat. - Azért kérlek ellenőrizd le hogy meghallotta-e. Nem vagyok még annyira biztos magamban...
-Ezt soha nem fogom elfelejteni!! Hihetetlen vagy! Hihi. Nah hát kérlek szépen jönnek!! Ügyi vagy!
-Oh!! Köszönöm szépen!!- vigyorogtam rá erőteljesen.  - Mikor vagyunk már ott?? - türelmetlenkedtem.
-Most! Kiszállás! Nézd, ott ül az a Miranda! Menj be ha akarsz, addig megvárom a kutyáinkat! Habár ebben a göncben lehet, hogy egy kicsit furcsán fog rád nézni, de szerintem nem lesz semmi baj...- Die kinyitotta az ajtót hogy egy kis friss levegőt engedjen be én pedig halálra rémültem ugyanis ezzel egyidejűleg a lámpa villogni kezdett az autóban.
- Die!!! A lény!! - Mutattam holtra váltan a lámpára.
-Mi? Hol?
- A lámpa!!!- mutattam a villódzó fényforrásra.
-Aly legalább te ne őrülj meg! Én már így is mindkettőnk helyében az vagyok!! Az a lámpa csak azért villog, mert nyitva van az ajtó. Most akkor nem mész be Mirandához? - Szívemről óriási kő esett le.
-De, de bemegyek... - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Csupasz lábamat megcsapta a hideg de elég jól tűrtem. Besétáltam a kávézóba ahol kiszúrtam Mirandát.
-Szia Miranda!
- Alesha! Hogy vagy?
- Nem túl jól... Apuék... Öhm... Apuék kiraktak minket. - sose hazudtam jól így ez sem volt valami hihető.Félve pillantottam ki a kocsira és nem volt alaptalan félelmem. Die rosszalló pillantásokat küldött felém és tekintetében tisztán látszott egy gondolat.Amit nem kellett hallanom ahhoz hogy megértsem.
- Igazából nem, egy kicsit távol szeretnénk tőlük lenni de nincs hova mennünk...- mondtam sokkal hihetőbben, de csak azért mert részben igaz is volt. Azért is jöttünk el hogy őket megvédjük...
-Áh... és rögtön én jutottam eszedbe?- kérdezte barátságosan.
-Tudom hogy nagy teher és nem is fárasztanálak de nem ismerünk mást....
-Jó!! Oké legyen!- mondta én pedig rossz szokásomhoz híven a nyakába vetettem magam.
-Köszönöm. -ujjongtam.
-Ez a legkevesebb. Csak tudnám mit fog szólni az öcsém. - mondta mikor már egy ideje a pincér fiú is melettünk állt.
-Öhm sajnálom hogy beleszólok, de nem hiszem hogy bármely férfinak is ellenére lenne egy ilyen gyönyörűség! - Die nem tudom honnan de egyszer csak előbukkant és indulattól izzó szemekkel meredt a pincérre.
-Öhm sajnálom, hogy beleszólok, de nem hiszem, hogy bármelyik olyan gyönyörűségnek, mint például nekem, ellenére lenne, egy ilyen kínálkozó alkalom, hogy beverje a képed!!!- A pincér köpni nyelni nem tudott akárcsak Miranda. Ha jól emlékszem neki nem említettem hogy van egy ikrem... O-óhh
-Miranda, ő itt az ikrem Diana.- először nem szólalt meg majd feleszmélve  ő is köszönt.
-Szia...
-Te még mindg itt vagy? HA a nővérem nem adta volna eléggé értésedre, bár szerintem eléggé lényegre törő és érthető volt akkor most azért felvilágosítalak!  Nagyon örülnénk neki ha eltűnnél!! - mondtam neki a kelleténél egy kicsit erőteljesebben mire hátrahőkölt. Még ránézett Die-ra de mivel onnan nem várhatott segítséget elvonult.
-Kocsival vagy? -kérdeztem ismét Mirandához fordulva.
- Nem, gyalogosan.
-Akkor hazaviszünk.
- Rendben, csak előtte még fizetek..- mondta mire Die felkapta a fejét és ezt mondta úgy hogy lehetőle mindenki hallja a kávézóban:
-Fizetsz?Á-á! Pincérke drága gyere csak ide! Szerinted mennyit ér az a ruha ami rajtam van?? ...Oké akkor most azt kérdezem meg, szerinted mennyivel ér többet Miranda italánál az, hogy egyáltalán bejöttem ide és még szóba is álltam veled?...Jó 10 dollár lesz ide!!A fizetség pedig, hogy nem jelentelek fel, amiért műszakban részeg vagy és a vendégeket szapulod! Megegyeztünk? Mert ha nem elintézhetjük másképp is!! Fej vagy gyomor?- Páran hangosan felröhögtek és én is köztük voltam. Elengedtek fizetés nélkül... Azt hiszem jobban is tették, mert ha Die beindul akkor annak még akár feljelentés is lehetett volna a vége vagy panaszkönyv és a többi. Ez volt a legkevesebb...
 Nem akartam túl nagy balhét így inkább beültettem a kocsiba amiben már várt ránk a két kutya. Miranda is beszállt és elindultunk a házuk felé.

Nah remélem mindenki élvezte minimum annyira ezt a fejezetet, mint mi az írásakor. Ez a karácsonyi rendkívüli fejezetek első fele. Jól olvastátok tényleg többes számban írtuk, mivel a következő fejezet ugyan ilyen rendkívüli módon lesz megírva, csak Diana szemszögéből.

Merry Christmas!! 

Szasza

Detty