4. fejezet

Sziasztok!
Nagyon izgatott vagyok és OKÉ nézzetek hülyének :)) mit bánom én .... emiatt a feji miatt totál felpörögtem. Detty olyan feladatot adott nekem amit nagyon nehezen sikerült megoldanom.... DE Vigyázz Detty mert lesújt a haragom MUHAHA XD Szasza a fejezet írója

(Alesha szemszög!)

Féltem. Jobban féltem mint valaha, ami nagyon furcsa. Sok horrort néztünk Die-vel de egyiktől sem féltem ennyire. Ott sem voltam tökéletes állapotban, de hozzábújtam Dianahoz vagy ..... Altonhoz. Nem féltem annyira , mint most. Közel sem. És tudtam a legegyszerűbb választ ami mindezt megmagyarázza. Ez a valóság volt, ahol nővérem vérszemet kapva rontott neki ex barátomnak aki még mindig jelenthetett nekem valamit, ha féltettem. Diana Altont fojtogatta. Megmozdulni sem tudtam. Agyam teljesen lefagyott. Mitől lehet Die-nek akkora ereje, hogy Altonnal is elbánik, aki egyébként elég erősnek bizonyult a sok gyúrástól. Gondolataimba merülve, lefagyva álltam egészen addig, míg Alton meg nem fogta nővérem haját. Hátrahúzta fejét, mitől már alig kapott levegőt. Majd kezét torkára rakva meg ragadta, de nem bírtam tovább nézni. Iszonyúan fájt ha arra gondoltam hogy bárki is bánthatja nővérem. Megindultam feléjük és egy jól irányzott mozdulattal orrba vágtam Altont. Már ugrottak volna ismét egymásnak, de közéjük álltam és kicsit sem szándékosan, de ezzel a megmozdulásommal Altont védelmeztem. Számban vér ízét éreztem. Rémülten kaptam oda. Mi történt? Nem is verekedtem.... Reméltem hogy csak ráharaptam a számra vagy a nyelvemre és nem tört ki egy fogam sem. Alton hátrált mögülem és mikor hátrafordultam, már teljes erejéből futott.
- Gyáva féreg! - sziszegte Die.
-Ez meg mire volt jó? Meg akartad ölni? - Dühöm lecsapott...
-Eltaláltad! Szerinted mi mást érdemelt volna ez a ....
- Ez! Én! Nem! Most..... megyek. Az lesz a legjobb.
-És mégis hova? Haza sírni?
-Nem fogok sírni, csak lenyugszom.
-Nyugtatónak van ami jobb, mint amit csinálsz. Hadd találjam ki. Hazamennél, vennél egy forró fürdőt és zenére aludnál el. És ne mondd nekem hogy nem sírnál mert még mindig szereted ezt a kis férget!
- Nem tudom hogy mit érzek jó? Össze vagyok zavarodva! Amikor őt védtem és nem téged az is csak ösztön volt! Nem gondolkoztam. Valamit biztos érzek de nem tudom pontosan mit.
- Én tudom hogyan felejthetsz. Gyere velem! - engedelmesen követtem a házba. Egyenesen a szobájába rohantunk ahol berontott óriási gardróbjába. Oda adott egy fekete elég kihívó koktélruhát. Az alja a combom közepéig is alig érhetett. Megfogta a nadrágom és elkezdte leráncigálni rólam.
-Azt hiszem ez egyedül is megy...
-Nem voltam benne biztos hogy felveszed.
-De felveszem.
-Akkor jó. Vedd fel én pedig kiválasztom a sajátomat is.- ismét eltűnt a gardróbban. Megpróbáltam felvenni a ruhát. Most már szívesen elfogadtam volna segítéségét.
-Oké segítek . - olyan megmagyarázhatatlan vigyor ült a képén mint még soha.
-Mire ez a jókedv?
-Te emlékszel még mikor voltunk együtt bulizni?
-Öhhh... nem!
- Na ez az! Soha nem tudtalak kirángatni.... de majd most. - arcán még nagyobb vigyor terült el. Nagyon furcsálltam, hogy sérülés nélkül megúszta a verekedést, de egy karcolás sem látszott rajta.
-Előre félek... Én kész vagyok . Te?
-Mondhatni... - nézett végig magán a tükör előtt.
-Akkor induljunk már! - Nagyon izgatott lettem és már alig vártam, hogy hova megyünk.
- Jó oké. - leviharzott a lépcsőn.
-Hova is megyünk? - kérdeztem miközben már a cipőinket és kabátjainkat vettük fel.
-Még nem tudom pontosan... - Kiléptünk a hűvös éjszakába és elindultunk az autóm felé. Megint a szokásos felállást vettük fel. Én vezettem. Kissé óvatosabban mint ahogy általában szoktam. Féltem nővérem életét ha a sajátomat már nem is. Alig 5 perce hajtottunk a központ felé mikor egy nagyobb fiatal csoportot láttunk sétálni a járdán. Már láttam Die szemében mi jár a fejében, de nem akartam megakadályozni, így lelassítottam séta tempóra az autóval. Nővérkém lehúzta az ablakot és kikiáltott.
-Hello srácok! Bulizni mentek??- Először egymásra néztek majd a legbátrabbik válaszolt.
-Hova máshova? - mosolygott csibészesen egy barna hajú fiú Die-re. Láthatólag tetszett neki. Nővérkém gondolataimat hallva rám nézett majd vissza a fiúra óriási vigyorral a képén.
- Mehetnénk mi is?
-Oh jah... persze!! - elég rendes srác leszámítva a kezében díszelgő piás üveget aminek a fele már hiányzott.
-Merre is kell menni? - Kérdezte Diana.
-Hát arra ! - mutatott a srác az erdő felé, amitől kissé megrémültem....