22.Fejezet

Sziasztok!
Óriási bocsánat kéréssel tartozom. Megbocsájthatatlan, hogy ennyit késtem, de megígérem, hogy amikor újra rám kerül a sor, hamarabb hozom a fejezetet. Azt hiszem izgalmakban továbbra sem lesz hiány, jó olvasást ;)
Szasza


[Alesha szemszöge]

 Alig értünk oda a lány szobájához, ő az ajtón kiesve szorongatta...talán a csuklóját...amin patakokban folyt a vér. Pont úgy, mint ahogy a szeméből a könny. A sötétben két világító szempár villant meg.
-Félsz?-Kérdezte egy hűvös hang.-Nem?-Folytatta, de nem tudtam kihez beszél.-Pedig kellene!-Mondta és elcsendesült.
Borzasztóan féltem, ha egyedül lettem volna akkor tuti, hogy minimum szívrohamot kapok. Miranda véres csuklója láttán torkomban csomó képződött és nem kaptam levegőt. Eleinte azt hittem a csomótól nem kapok...  Nyakamhoz kaptam, de semmi nem volt ott. Eddig merően néztem a világító szempárba, ami furcsán ismerős volt és hűvös, mint az éjszaka. Kezdett elhomályosodni az, amit eddig láttam. Magam elé képzeltem szeretteim arcát és kiélveztem utolsó pillanataimat. Ez a valami megfojt! Az utolsó dolog amit láttam, az egy nagy fényes medve volt. Ebben a pillanatban lecsuktam szemem, de nem ájultam el. Csodával határos módon ahogy a medve megjelent abbamaradt a fojtogató érzés. Testem ernyedten hullt a padlóra. Eközben a hangokból ítélve Die is mellém rogyott. Nem tudtam mi lehet vele. Ugyanaz mint velem?? Csak reménykedni tudtam. Egy öblös, férfi nevetés hangzott fel. Sose akartam ilyet hallani. A szenvedésben látott szépség okozott neki örömet. Kinyitottam szemem, de a medve és a szempár már sehol sem volt. Justin éppen Miranda kezén fogta le a sebet. Pólójától egy könnyed mozdulattal megszabadult és a sebre kötötte. Pillantásomat körbe futtattam a helységen. Die felült és kapkodta a levegőt. Fél perc múlva felállt és megpróbálta felkapcsolni a lámpát. Az még mindig nem működött.
-A jó életbe!-Mondta idegesen és a falra csapott. Miranda sírása eközben sem szűnt. Igaz, hogy Justin pólója már a kezén volt de hamar átázott a kötés.
-Kórházba kell vinnünk-Jelentettem ki rekedtes hangon az előbbiek után. Legszívesebben elmondtam volna Dienek, hogy mit éreztem. De nem most volt az ideje. Ha Mirandának az erét vágták el, akkor perceken belül elvérzik. Felálltam és a többiek bólintása után megtámogattam a sebesültet bal oldalról, Justin pedig jobbról.
-Én vezetek.- Mondta Die és elindult le a lépcsőn. Alig láttunk valamit a sötétben, de azért próbáltunk nem legurulni. A cipőszekrényről Die felkapta a kocsikulcsot és kirohant a sötétbe. Mindig is csodáltam, hogy ennyire bátor, vagy legalábbis nem mutatja ki, hogy fél. Pillanatokon belül a kocsiban ültünk, Miranda egyre rosszabbul volt. Die  indított és már a város utcáin száguldoztunk. Még szerencse, hogy van a városban kórház. Amint odaértünk kiugrottunk a kocsiból és bevonszoltunk Mirandát. Egy ügyeletes ápolónő szája elé kapta a kezét, majd hozzánk rohant.
-Mit történt??-Kérdezte, de már húzott is minket magával a sürgősségi felé. Egy doktor is megérkezett perceken belül és bement. Justin egyedül bevitte, de mi nem mehettünk be. Leültünk a padra és én kezembe temettem arcom. Így kezdtem beszélni.
-Te is láttad??-
-Aly így semmit sem értek.-Mondta és megértettem mire gondol. Elvettem kezemet szám elől és rá emeltem pillantásom.
-Láttad a medvét?-Kérdeztem újra. Gyanakodva nézett rám, de válaszolt.
-Nem. Milyen medvét?-
-Ott volt... Mikor az a valami fojtogatott... Téged is, láttam, hogy te is a földre estél... egyszer csak előbukkant az a világító medve... és és és-Ekkor Die befogta a számat. Egy ügyeletes nővér közeledett és nézett ránk elég furcsán előbbi elég hangos hisztirohamom miatt. Csoda, hogy nem dugnak diliházba... Mikor elhaladt mellettünk Die levette kezét számról, bízva abban hogy nem kezdek el újra hisztizni. Miután befordult a sarkon azonban újra kezdtem.
-Segített. Megmentette az életem!-Mondtam hálás hangon. Szemeimben is ez tükröződhetett, mert Die felsóhajtott.
-Jó, akkor majd...-Ebben a pillanatban Justin kilépett az ajtón. Még mindig félmeztelen volt, mellkasán pár csepp vér száradt. Mosoly nélkül sétált oda a velünk szemben lévő padhoz. Leült és fáradt tekintetét ránk emelte. Végigmértem. Mellkasa izmos volt, arca meggyötört.
-Hogy van?-Kérdezte Die.
-Túléli.- Nézett a szemébe Justin, aztán balra fordította fejét, mintha a jövőbe látna. Ugyanis pár pillanattal később Collin lépkedett a folyosón. Küldtem felé egy halvány mosolyt és ezt viszonozta is.
-Hogy kerülsz ide?-Kérdezte Die kicsit ellenséges hangon. Collin arca olyanná vált, mint akit lebuktattak. Fél szemöldökömet felhúztam és úgy néztem rá.
-Öhh... Jártam nálatok, nem volt ott senki... bementem és láttam a vért... aztán mivel ez a város egyetlen kórháza idejöttem... Reméltem, hogy itt lesztek.- Mondta és meséje eddig majdnem teljesen hibátlan volt.
-És mit kerestél nálunk este?-Kérdeztem ezt már én. Erre már igazán nem tudott mit felelni.
-Tudod... szerettelek volna látni...-Suttogta halkan és szégyenlősen. Én pedig hittem neki.
-Az éjszaka közepén? Mocskos...-Mondta Die ezzel előcsalva egy köhögésnek álcázott röhögést Justinból, aki eddig csak csöndben figyelt. Collin fülig vörösödött. Én nem bírtam megszólalni. Annyira nem voltam gonosz, hogy kiröhögjem, de mást sem bírtam tenni, így csak néztem ki abból az értelmes bukómból. Ahogy a  félelmem kezdett alább hagyni álmosságom is előbukkant. Szemeim majd leragadtak. Már közel álltam hozzá, hogy kitámasztom őket egy-egy fogpiszkálóval. Észre sem vettem, hogy Die eltűnt mellőlem és Colin vette át a helyét. Örültem neki, kimondhatatlanul, ugyanis egy jó nagy pohár kávét tartott kezében. Odaadta nekem én pedig egy hálás mosoly után elvettem és beleszürcsöltem. Felnéztem, de Justin is eltűnt. Megkérdeztem volna, hogy hova lettek, de nem volt erőm hozzá. A kávé szépen lassan elfogyott. Leraktam a földre a pad alá. Elfeküdtem a padon és fejemet Colin ölébe hajtottam. Két perc sem telt bele, már aludtam. Nem érdekelt, hogy ez esetleg később ciki lesz, most csak álmos voltam, de az nagyon.

***

Felébredtem. Egy ágyban voltam, de hogy hol, hát fuh... Nehéz lett volna megmondani. Felültem és egy ásítás közepette körbe néztem. A nap már magasan járt. Késő délelőtt lehetett. Colin belépett az ajtón és vigyorgott, mint a vadalma. Az utóbbi időben egy kicsit felbátorodott. Ekkor szörnyű gondolatom támadt.

-Ugye te meg én nem....??-Kérdeztem aggódva. Egy pillanatra felhúzta szemöldökét, majd mikor leesett neki nemet intett fejével.

-Hogy kerülök egyáltalán ide? Fáj a fejem és borzalmasat álmodtam...-Kaptam kezem az imént említett testrészem felé. Arca komollyá vált.

-Justin azt mondta jobb lesz, ha ide hozlak... És tartok tőle, hogy nem álmodtad.-Mondta és elhúzta száját. Ajkaim néma sikolyra nyíltak. 

-Hogy van??-Kérdeztem Mirandára utalva.

-Jól, semmi komoly, de a sebe... Nem hétköznapi formájú, a dokik meg is ijedtek...-Nem tudtam elképzelni milyen lehet. Azt sem tudtam Die hol lehet. Nem vallottam volna be, de kezdett hiányozni. 

-Merre van a fürdő?-Másztam ki az ágyból, de meglepő módon csak fehérneműm volt rajtam. Rögtön visszahúztam magamra a takarómat.-Mi a fene? Én vetkőztem le?-Néztem rá kissé vádló tekintettel. Kicsit elpirult.

-Nem, én voltam... De nem hagyhattam, hogy koszos ruhában aludj.-Magyarázkodott.

-Hehe, milyen lovagias vagy... szóval a fürdő?-Kérdeztem rá újra, mire rábökött az egyik ajtóra. 

-Csukd be egy kicsit a szemed!-Kértem, aztán mikor megtette kimásztam az ágyból és bementem a fürdőbe. A szekrényből elővettem egy törülközőt és a kádba meleg vizet engedtem. Levettem fehérneműm és bemásztam. Jól esett a forró fürdő. Női illatú sampont és tusfürdőt pechemre nem találtam. Így muszáj volt a férfit használnom. Hajat mostam, aztán 20 perc múlva kihúztam a dugót és kimásztam. A szekrényből kivettem egy törülközőt, meg törülköztem és magam köré csavartam. Hajam még nedves volt. Aztán kiléptem, Colin a gép előtt ült, háttal nekem, de amint meghallotta, hogy nyílik az ajtó felém fordult.

-Ugye nem baj?-Mutattam a törülközőre.

-Dehogy.-Mondta egy mosoly kíséretében. Odamentem hozzá és kezemet orra alá raktam.

-Nem találtam mást, csak pasi sampont és tusfürdőt, szóval... elég férfias illatom lett.-Vigyorodtam el és ő is, miután megszagolta. Visszahúztam kezem és segítségkérően néztem rá.

-Viszont fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel...-Elhúztam szám, ő pedig rögtön ugrott is.

-Remélem jó lesz a méret....-Nyomott a kezembe egy fehérnemű párosítást és egy farmer-póló párost. Meglepő, de illettek egymáshoz. 

-Ezer hála.-Mondtam és bevonultam vele a fürdőben. Felvettem mindent, de egy kicsit hűvös volt, így mikor kimentem a meleg fürdőből kissé libabőrös lettem. Colin figyelmesen rám adta egyik pulóverét, ami elég nagy volt, így kényelmes is. Élvezettel szagoltam bele. Nem húzódott el tőlem. A szemembe nézett, én szintúgy. Aztán krahácsoltam egyet megjegyzem direkt. Elhúzódtam, és hogy ne legyen olyan kínos megszólaltam.

-Hazakísérsz?-Gratula magamnak, így még kínosabb lesz... Bólintott és miután összeszedtem a cuccaimat elindultunk a ház felé. Reméltem megtudom hol járt Die és Justin, na meg, hogy milyen alakú Miranda sebe...

Ez volna az :) Nem nagy szám, de hulla vagyok, majd lesz jobb is :D Remélem azért élvezhető volt. Még egyszer bocsánatot kérek a késésért és sok puszi mindenkinek!

Szasza