19. Fejezet

Sziasztok!!!! :D 

Apró késéssel ugyan, de itt a 19. Fejezet!! :D Remélem sikerült alkotnom egy jó függővéget....:D Egy hirtelen ötlettől vezérelve csináltam és Szaszi helyében nem tudom mit csinálnék...de majd ő feltalálja magát, ebben biztos vagyok. :) 

Most még nem értitek miről beszélek, úgyhogy átadom a fejezetet Nektek! Jó olvasást és kérek szépen komikat!!! :D

Puszi

Detty

Veszekedős kedvükben vannak a lányok.

De kibékülnek :D:

Miért ébreszt fel az éjszaka közepén? Uh...ásítva, félig csukott szemmel bukdácsoltam az ablakhoz és ki akartam nézni rajta, de mire odaértem, automatikusan visszacsukódtak szemeim
-Die nyisd ki a szemed!-hallottam Aly hangját
-Jól van na!- nyafogtam idegesen és kinyitva a szemem, kibámultam az ablakon.
Először nem láttam semmit. Az utcai lámpa fénye elvakította a látásom, ami a sötéthez volt hozzászokva. Hunyorogtam és vártam, hogy kitisztuljon a kép. Először csak körvonalakat láttam, majd észrevettem a tengernyi nyálkás békát sorakozni a talajon.
-Hányok!-morogtam, mert kavargott a nyomrom a sok dögtől. Öklendezni kezdtem és a fürdőbe rohantam. Mivel nem volt bennem sok étel nem hánytam, de továbbra is émelyegtem. Mikor visszamentem a szobámba azt vettem észre, hogy Aly még mindig az ablakon keresztül nézi a tájat.
-Aludj! Álmosa vagyok. Ha te nem tudsz aludni és nyugtalankodsz, akkor nekem is végem. A tíz órám sosem akar mostanában összejönni.-parancsoltam rá és készültem befeküdni az ágyba, de húgom megragadta a könyököm ezzel lehúzva az ágyról. Ez mégis mire volt jó? A földön kötöttem ki és dühösen meredtem húgomra, majd felálltam. Csak, hogy megtartsam méltóságom, megfogtam a haját és finoman hátrarántottam.
-Mondtam már, hogy baromira elegem van a viselkedésedből?! - dühöngött
-Mondtam már, hogy rohadtul leszarom? Ha nem keltettél volna fel ilyen kis apróságok miatt és nem ráncigálnál le az ágyról, akkor én sem lennék ilyen erőszakos.
-Nem gondolom, hogy apróságnak lehet nevezni azokat ott.-mutatott ki az ablakon.
-Zavarnak téged? Mi a franc közünk van ehhez? Semmi!! Én alszom.-olyan kimerült voltam, mint ritkán. Szemem szúrt és kiszáradt ha nem hunytam le. Nem akartam mást csak aludni. Már a szobában táncoló árnyak sem érdekelte, amiket a szemem odaképzelt. Na jó féltem, de jobbnak láttam ha becsukom a szemem és elalszom. Így is tettem.
  Reggel az a semmirekellő ébresztőóra keltett, ami természetesen Aly oldalán volt, de azt várhattam, hogy kikapcsolja...ő csak lassú és komótos mozdulatokkal kapcsolja ki. Még egy ideig fel sem kel rá, de ha mégis akkor is tutyi-mutyizik vele. Hát ezt nem engedhettem. Bántotta a fülem a zene éles hangja. Számomra a csönd a megváltás. Néha utálok válaszolni mások kérdéseire, mert akkor én magam töröm meg az áhított csendet. Már a saját gondolataim is zavarnak. De jó lenne őket kikapcsolni... a többi ember gondolatairól már nem is beszélve...szörnyű! A szokásos dühömmel pattantam négykézlábra az ágyban és megindulva a hangoskodó tárgy felé, lelöktem Alyt az ágyból, a csörgő micsodát pedig darabokra törtem. Aly zsák módjára ért földet amiben valami állat van. Nagyot puffant, majd nyögött. Miután végignéztem munkám eredményén, visszafeküdtem az ágyba, betakaróztam és lehunytam szemem. Nem számítottam húgomra aki a következő pillanatban már rajtam feküdt és készült agyonnyomni. Nem kövér, de akkor sem bírtam el izmok híján. Kiszorította belőlem a szuszt. Dühösen gurítottam le magamról és berohantam a fürdőbe. Ott elvégeztem szokásos teendőim, majd a hálóban lévő szekrény felé vettem az irányt. Alynak nem vettem ki semmit. Dühöm nem hagyott alább, úgyhogy had válogasson csak magának cuccokat és égjen csak. Magamnak egy apró képekből álló szűk szárú nadrágot vettem ki, egy egyszerű fehér pulcsival. Felvettem őket.
-Velem is foglalkozhatnál végre!-mutatott a dolgok állására Aly.
Kaján vigyor terült szét az arcomon, ami mellé felhúztam egyik szemöldököm és úgy világosítottam fel.
-Ma magadtól öltözködsz. Én ugyan nem választok neked semmit.
Azonnal megértette, hogy tényleg nem segítek neki és nekilátott válogatni. Mikor hallottam, hogy kész, kárörömmel vegyes gúnnyal néztem rá. Csalódnom kellett, mert nem volt olyan rossz, mint ahogy elképzeltem. Nem az én stílusom, de Alynak jól állt. Magára aggatott még pár kiegészítőt. Uhm...de utálom a kiegészítőket. Mire jók? Plusz előnye volt azonban, hogy így nem hasonlítottunk. Hálát adok az égnek amiért valami rejtélyes oknál fogva nekem fekete a hajam, ellenben a család többi tagjával. Herótom van attól, hogy  van a földön még egy olyan lány, aki majdnem úgy néz ki mint én. Aleshát ez szemmel láthatólag nem zavarja. Soha nem is említettem meg neki, mert még azt hinné, hogy letagadom.
-Kinéztél már azóta az ablakon? -kérdeztem flegmának szánt hanggal. Nem hisztizésből undorodom a békáktól. Pár példánnyal még nincs semmi bajom. Boncolni például prímán lehet velük, de ennyi brekeke..
-Még nem mertem.-válaszolta kerülve a pillantásom. Mindig ezt csinálja. Először nem beszél, majd beszél, de nem néz a szemembe, aztán már a szemembe néz és végül jön a könnyes kibékülés.
  Kinéztem az ablakon. Továbbra is ott voltak a zöld mocskok.
-Dobj ide egy dezodort!-utasítottam Alyt -Nem olyat!-állítottam le mikor egy golyós dezodort fogott meg. -Olyat ami olyan "Pszzzszszszszs" hangot ad ki. - Aly megfogott egy Olyat(!) és a kelleténél erősebben vágta hozzám.
-Ó te dög! Ez vért kíván! -kiáltottam játékosan és ráugrottam. A különválást Aly könnyes szeme kísérte. Én megmondtam.
-Kérek még egy gyufát.
-Mit akarsz csinálni?-aggodalmaskodott.
-Adj gyufát!
Aly adott egy gyufát. Egy madzagot kötöttem a dezodorra, amit meggyújtottam és vártam, hogy kicsit leégjen, majd a békák közé dobtam. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem történt az égvilágon semmi. Mintha még a békák is vigyorogtak volna. Nem sokkal ezután a dezodor robbant egyet. Nem volt tűz, csak hang, de megtette a hatását és a békák továbbálltak mintha csak lejárt volna a műszakjuk.
-Szabad a pálya!-kiáltottam diadalittasan.
-Imádlak!- tapsolt egyet, majd lementünk.
-Sziasztok!-köszöntött Miranda mosolyogva.-Csináltam nektek reggelit.
-Isten vagy!-ujjongtam.
-Melegszendvics. Dobtam rá mindent amit itthon találtam. Nem tudom szeretitek-e...
A mondatot már nem fejezte be, mert Aly átölelte. Felkapunk egy-egy szendvicset és kiléptünk az ajtón. Én a saját, és Aly is a saját autójához lépett. Mikor ezt észrevette, rám nézett és ugyanaz a gondolat futott át az agyán, mint az enyémen: Verseny.
  Bepattantunk a kocsinkba és rögtön a gázra léptünk. A kanyarokat éppen hogy csak be tudtuk venni. Én nyertem, de csak mert az utolsó pillanatban megdobtam Aly kocsiját egy tollal. Úgy megijedt, hogy rögtön a fékre lépett. Röhögve szálltam ki a kocsiból mikor elsőnek parkoltam be az iskola parkolójába. Húgom durcás fejjel jött felém, hogy kiosszon.
-Nem tudsz veszíteni húgi?
Aly felemelte állát, és eltrappolt az iskola bejáratához, amin belépett. Elment a matekterem felé én pedig az olasz teremhez sétáltam. Gyönyörű nyelvnek tartom az olaszt, de felesleges és sok időt vesz igénybe. Itt vagyok én, akinek az anyanyelve a világ talán legismertebb nyelve erre olaszt tanulok. Miért is? Jó vagyok belőle, de utálom az órákat. Alyért nem aggódtam, a matek a specialitása.
  Az óra nagy részét firkálgatással töltöttem, mikor pedig felszólítottak, gyorsan kiolvastam a válaszokat a tanár gondolataiból és tovább rajzoltam. Néha halálra rémítette szerencsétlen osztálytársaimat, mikor suttogva kimondtam a gondolataikat. Persze ügyeltem arra, hogy ne tudják merről jön a hang így szerencsétlenek még jobban megijedtek, én pedig sokszor majdnem elnevettem magam. Néha pedig bekukkantottam Aly gondolataiba és az ő szemén keresztül körbenéztem az óráján. Félő volt, hogy elalszom, ezért abbahagytam.
Kitört belőlem a nevetés, mikor kicsöngettek.
  Alynak földrajz, nekem pedig tesi jött. Tesi...katasztrófa! Kosárra kellett dobni és azt akarta leosztályozni a tanár. A kosár Aly szakterülete, de én...cöh. Hetvenedjére próbáltam végre bedobni ezt a ku...szemét labdát a kosárba, de nem ment.
-Dobjon már kosárra, nem létezik, hogy ennyit nem tud megcsinálni.-cseszett le.
-Álljon fejre és szarja le magát! Nem igaz, hogy ennyit nem tud megcsinálni!-löktem oda neki flegmán.
-Egyes!
-Az IQ-ja?-szemtelenkedtem tovább.
-Szeretne az igazgatóiba jutni?
-Minden vágyam, de most inkább kihagyom.
-Öltözzön vissza!-sziszegte lila fejjel a tanár és lám....pont kicsöngettek. Kifele menet összefutottam Aly-val és figyelmeztettem, hogy egy szemét a tanár, és elmondtam neki a kis párbeszédünket. Nem hatotta meg, bár jót nevetett. Megveti a szemtelenkedést, úgyhogy vele nincs baj.
  A földrajz órát végigunatkoztam, a kémiát úgyszintén. Irodalom órán feleltünk. Mivel együtt járunk erre az órára, ezért egymás mellé ültünk. Aly olyat tett amit még soha. A képességével elintézte, hogy minden felelő ötöst kapjon. Elküldte nekik gondolatban a helyes válaszokat, én próbáltam keresztbe tenni neki, zagyváltam minden hülyeséget, hogy ne jó gondolatot küldözgessen, de mindenkinek elintézett egy ötöst. És szerencsétlenek azt hitték, hogy saját kútfőből hozták össze. 
-Miért csináltad? -kérdeztem mikor az ebédlőben leültünk egymással szemben az egyik asztalhoz.
-Szeretem használni a képességem. És mert tudom, hogy ez idegesít téged!
-Sunyi vagy!-nevettem rá
-Tudom.-vonta fel a vállát vigyorogva.
Csöngetés után mindketten elmentünk maradék egy óránkra és utána a parkolóban találkoztunk.
-Na milyen volt a matek?-kérdezte
-Unalmas. És az olasz?
-Unalmas. Die itt vagy?? Hahó. - Hiába hallottam Aly kétségbeesett hangját, nem tudtam megmozdulni. Izmaim megfeszültek, agyamat elöntötte a düh. Támadni akartam...mint egy vadállat. Ajkaimat felhúztam fogamról, ami így kivillant. Ijesztő volt, hogy így reagált a testem a dühre. Gyűlölködő szemekkel meredtem a 10 méterre álló motoros pasira. Lazán nekidőlt a motorjának, sisakját a kezében tartotta. Még szexis is lehetett volna. Sőt. Az is volt.
-Die! -visította Aly, majd arra fordult amerre én meredtem.- Alton!-suttogta elhaló hangon.......