16.Fejezet

Sziasztok!

Itt Szasza és az új feji :D Rövid lett és ezt kérlek nézzétek el, annak tudatában , hogy ez egy átvezető feji, vagy hogy mondják ezt :D:D Még csak most indulnak az események ;) Szerintem Detty is hosszabbat fog írni és amit én fogok írni az is hosszabb lesz :)
Jó olvasást! : Szasza

[Alesha szemszöge]


  Az autó jobb, és baloldalán állva meredtünk a házra és megpróbáltunk némi erőt gyűjteni, de ez nem volt valami könnyű. A kutyák türelmesen várakoztak.
-Most szóljon az Ész! Aly, mi legyen?
- Jótól kérdezed! Azt hittem legalább neked lesz valami ötleted...- estem kétségbe. Nagy sajnálatomra Die nem úgy nézett ki mint akinek van bárminemű terve... Hosszasan törtük a fejünket, hátha kiötlünk valamit. Úgy 10 percnyi némaság után én törtem meg a csendet.
-Figyelj mi lenne, ha azt mondanánk, hogy... - De, nem. Semmi sem jutott eszembe. Mi mondhatnánk? Messze van a suli? De ott vannak az autóink. Nem érezzük jól magunkat ebben a házban? Vennének egy másikat. Die bepasizott és hozzáakar költözni? Nos ebbe belegondolni sem merek. Marad az igazság... persze egy két helyen korrigálva. -Mondjuk el az igazat, kicsit átalakítva. -folytattam hangosan.
- Ha nincs más megoldás...
- Menjünk be és eldől! Nem lesz gond.- próbáltam biztatni nem is Die-t hanem inkább magamat. Diana bólintott és a kutyákat szabadon engedve elindultunk a ház ajtaja felé. Megbíztunk bennük annyira, hogy tudjuk egyetlen szavunkra visszajönnek. Az ajtó nem volt kulcsra zárva, így könnyűszerrel léptünk be.
- Anya!!! Apa!!!- üvöltöttem. A hideg futkosott a hátamon ettől a helytől. A véresre sikerült fürdés után nem mernék itt lakni... Nem érkezett válasz és én már kezdtem aggódni. A házban teljes csönd volt. Hol lehetnek? Hideg fuvallat suhant át a házon amibe beleremegtem. Fogaim egymást verdesték és rájöttem, a házban olyan hideg van mint kint. Lassan beljebb sétáltam sarkamban Diana-val. A nappali hatalmas ablaka alatt üvegszilánkok sorakoztak. A törött ablakon fújt be a szél.
-Itt... Itt meg mi történt?- néztem akadozó lélegzettel nővéremre.
-Fogalmam sincs, de kiderítem! - tört elő belőle az indulat. A házról eszembe ötlött jó pár emlék. Többek között az is, hogy rendeltem egy telefont...
- Aly!!! Szerintem ezzel ráérnél máskor foglalkozni... Baromira ez a legkisebb gondunk!!!- ordította nekem a színtiszta igazságot gondolataimra reagálva. Tudtam, hogy így van. És nem is azért mondtam.. vagyis gondoltam, de elég kényelmetlen mobil nélkül...
-Jó oké.. Akkor ha itt végeztünk beugorhatunk egy boltba venni egyet...
-Köszönöm...Hol vannak anyuék?? - Tényleg kezdek félni. Sokat dolgoznak... De ez nem vall rájuk! Törött ablak és nyitott ajtó? Pont ők azok akik kiskorunkban kiselőadásokat tartottak: Ezt jól jegyezzétek meg lányok!Az ajtót mindig zárjátok be, mert az ördög nem alszik!- Mondta mindig apu a frappáns hasonlatot.
-Kérlek menjünk innen! Majd később beszélünk velük, de nem bírom... - ő is érezhette amit én , azokat az emlékeket amiktől elszorult a torkom mert bólintott és elindultunk az autó felé. A két kutya nem ment el, így mikor kinyitottuk az autót beugrottak és jöttek velünk. Holnap suli. Ez kissé elszomorított, másrészt boldogított a tudat, hogy valahova tartozni fogok. Die egyenesen Mirandáék-hoz hajtott méghozzá olyan gyorsasággal, hogy csoda volt, hogy nem tekeredtünk fel egy fára. Loryt és Marlot szabadjára engedtük. Kell nekik is egy kis szabadság. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan kerülhetett ide egy oroszlán, de egy épeszű ötletem sem volt. A házba belépve csak Mirandát találtuk. Merre lehet mindig az öccse? Ez furcsa... A köszönések után a szobát tűztük ki célul. Én beledőltem az ágyba, míg Diana a Laptopon matatott valamit.
- Kuszák a gondolataid. - közölte nemes egyszerűséggel. És belátom, tényleg így van. Az elmúlt 1 órában annyi különféle témában voltak gondolataim...
- Mit csinálsz?
- Rendeltem neked egy istenverte telefont, mert elfelejtettünk bemenni venni. Azt írja két napon belül kiszállítják.
- És azzal mi lesz amit már egyszer megrendeltem?
- Csak észre veszik, hogy nem kell...
-Igen, igazad van, köszönöm.
-Semmi- suttogta miközben kikapcsolta a gépet. Az e-mail-es incidens óta nem gépeztem és, hogy az igazat megvalljam, nem is akartam. Hálát adtam az égnek, hogy Die ezt nem hallotta, mert azt hiszem ezt neki nem említettem. Pár órányi gondolkodás után mély álomba zuhantam és csak korán reggel ébredtem a vekker hangjára. Idegesítő és nagyon zajos!! Szó szerint lecsaptam, mire megadta magát és abbahagyta a prittyegést. Nem volt mit tenni, kelni kellett. Diana nem kelt fel. Így ráugrottam és úgy ébresztgettem. Nem mondhatni, hogy a korán kelés hívei lennénk.
- Elmegyek zuhanyozni, addig próbálj felkelni!- mondtam neki saját álmos hangomon. Beléptem a fürdőbe és a padlóra dobtam ruháimat. Megnyitottam a csapot, de nem álltam be alá. Meg akartam róla győződni, hogy nem vér folyik a csapból. Tiszta víz volt így beléptem és élveztem forróságát. Pár perc múlva ajtó nyikorgást halottam.
- Diana még nem végeztem! - kiabáltam ki. Hajat mostam és a sampon miatt nem tudtam kinyitni a szemem mert nagyon csípte.
- Uhh én!!! Azta!!! Bo... Bocsi!... -Nyögdécselt egy hang,de egy férfitől származott, így kizárva azt , hogy én azt hittem Die az. Nincs más fiú a házban csak Justin. Oh de égő!! Ha legalább lett volna rajtam fehérnemű azt mondom tök jó nézzen csak, kit érdekel? De azért mégiscsak meztelen voltam! Remélem kiment...